-
1 ἐπέχω
A , D. 45.88: [tense] aor. ἐπέσχον, imper. ἐπίσχες, inf. ἐπισχεῖν; poet. (lyr.),ἐπέσχεθον A.R.4.1622
: [tense] pf.ἐπέσχηκα Supp.Epigr. 1.362.12
(Samos, iv B.C.):— have or hold upon, θρῆνυν.., τῷ κεν ἐπισχοίης (v.l. ἐπίσχοιας)λιπαροὺς πόδας Il.14.241
, cf. Od.17.410; ποτῷ κρωσσὸν ἐ. hold it to or for.., Theoc.13.46; λόγον ζωῆς ἐπέχοντες (sc. κόσμῳ) holding it out like a torch, Ep.Phil.2.16:—[voice] Med., hold by,χειρός A.R.4.751
.II hold out to, present, offer,οἶνον ἐπισχών Il. 9.489
;ἐπέσχε τε οἶνον ἐρυθρόν Od.16.444
;κοτύλην.. ἐπέσχε Il.22.494
; εἴ ποτέ τοι.. μαζὸν ἐπέσχον ib.83, cf. E.Andr. 225; also γάλακτι δ' οὐκ ἐπέσχον οὐδὲ μαστῷ τροφεῖα ματρός I offered not mother's food with my breast, Id. Ion 1492: c. inf.,πιεῖν ἐπέσχον Ar.Nu. 1382
: abs., Id. Pax 1167:—[voice] Med., ἐπισχόμενος (sc. τὴν κύλικα) ἐξέπιεν having put it to his lips, Pl.Phd. 117c, cf. Stesich.7, A.R.1.472, Luc.Tox.37;ἐπὶ χείλεσι.. μαστὸν ἐπισχομένη Euph.92
; present a sum of money, τῇ πόλει Supp.Epigr.l.c.3 simply, hold, ([place name] Panticapaeum); of writings, contain, Philostr.VS2.24.2, cf. 2.9.1.4 enjoin, impose a task, c. dat. pers., Procop.Arc.17, Vand.1.8.III hold or direct towards,ἔπεχε τόξον σκοπῷ Pi.O.2.89
;ἄλλῳ ἐπεῖχε τόξα E.HF 984
:— [voice] Med., abs., ἐπισχόμενος βάλεν ἰῷ having aimed at him he hit him, Od.22.15.b intr., aim at, attack, τί μοι ὧδ' ἐπέχεις; why thus launch out against me? 19.71; in tmesi,ἐπὶ αὐτῷ πάντες ἔχωμεν 22.75
;ἀλλήλοις ἐ. Hes.Th. 711
;ἄνδρα ἐπέχοντα τῷ Πύρρῳ Plu.Pyrrh. 16
;ἐπέχειν ἐπί τινα Hdt.9.59
;τὰς ἐπὶ σφίσι ναῦς ἐπεχούσας Th.8.105
;πρός τι Plu.Ant.66
: c. dat., ἀκτῇσιν ἐπέσχεθον held straight for the beach, A.R.4.1766: abs., E.Ba. 1131.2 ἐπέχειν τὴν διάνοιαν ἐπί τινι direct one's mind to a thing, Pl.Lg. 926b;τῷ πολέμῳ τὴν γνώμην Plu.Aem.8
, etc.; also ἐ. ἑαυτόν τινι attend to him, Pl.R. 399b codd.b abs., ἐπέχειν (sc. τὸν νοῦν) intend, purpose, c. inf.,ἐπεῖχε ἐλλάμψεσθαι Hdt.1.80
, cf. 153, 6.96: c. dat. rei, to be intent upon, ταῖς ἀρχαῖς, διαβάσει, etc., Ar.Lys. 490, Plb.3.43.2, etc.IV hold back, keep in check,ἐπέσχε δὲ καλὰ ῥέεθρα Il. 21.244
;καὶ πῶς ἐπέσχε χεῖρα μαιμῶσαν φόνου; S.Aj.50
; ἐπισχὼν ἡνίαν ib. 847;ἐπίσχωμεν τὸ πλεῖν Id.Ph. 881
; ;οὐκ ἐφέξετε στόμα; Id.Hec. 1283
; χρησμοὺς ἐ. withhold them, Id.Ph. 866; ἐπέχειν τινὰ τῷ ξύλῳ keep him down with the stick, Ar. Pax 1121;τὸ εὐθέως ἐπιχειρεῖν Th.7.33
; confine, as the earth a corpse, AP7.461 (Mel.);ἐ. τῇ χειρὶ τὸ στόμα
cover,Plu.
Cat.Mi.28;ἐπέχομεν τὴν ἐκπνοήν Gal.6.172
;τὰς διαχωρήσεις ἐ. Id.Vict.Att.12
:—[voice] Med.,ἐπισχόμενος τὰ ὦτα Pl.Smp. 216a
:—[voice] Pass.,τοῦ βάθους ἐπεσχημένου J. AJ5.1.3
; to be prevented, hindered,ὑπό τινος PFreib.11.13
(iv A.D.); of the menses, Gal.1.184.b stay or adjourn proceedings,τὰ πρὸς Ἀργείους Th.5.46
; τὴν ζημίαν καὶ τὴν κατασκαφήν ib.63;τὴν δίαιταν D.21.84
; suspend payments, in [voice] Pass., PTeb.337.4 (ii/iii A.D.), cf. PGiss.48.11 (iii A.D.).cἐ. τινά τινος
stop, hinder from,E.
Andr. 160, Ar.Lys. 742, D.S.13.87: c. inf., σε μήτε νὺξ μήτε ἡμέρα ἐπισχέτω ὥστε ἀνεῖναι.. let them not stop thee so that thou neglect.., Th.1.129;ἐ. τινὰ μὴ πράσσειν τι S.El. 517
, Ph. 349; :—[voice] Pass., μηδενὸς ἐπεχομένου no objection being taken, PTeb.327.37 (ii A.D.).d impers., there is a hindrance,Astramps.
Orac.97.3.2 abs., stay, pause,Ἀντίνοος δ' ἔτ' ἐπεῖχε Od.21.186
; refrain, Hdt.1.32, 5.51, 7.139; εἰ δ' ἐφέξετον if you tarry, S.El. 1369, etc.: folld. by a Conj., esp. in imper., ἐπίσχες ἢν.. wait and see whether.., E.Supp. 397;ἐπίσχες ἔστ' ἂν.. προσμάθῃς A.Pr. 697
;ἐ. ἕως.. D.4.1
;μέχρι τοσούτου ἔως.. Th.1.90
; ἐπίσχες, abs., hold! stop! A.Ch. 896, S.OC 856, etc.;ἐπίσχετε, μηδὲ συρίξητε Timocl.2.6D.
;ἐπίσχετον, μάθωμεν S.Ph. 539
, cf. E. Hipp. 567; in part.,ἐπισχὼν ὀλίγον χρόνον Hdt.1.132
, al.; τὸ ἐπισχεῖν, opp. τὸ παραχρῆμα, Antipho 5.73; οὐ πολὺν χρόνον ἐπισχὼν ἧκεν came after a short interval, Pl.Phd. 59e; μικρὸν ἐπισχόντα διεφθείροντο they very shortly died, Thphr.HP4.4.13, cf. Diocl.Fr.43; in Th.2.81 οὐκ ἐπέσχον τὸ στρατόπεδον καταλαβεῖν did not halt for the purpose of occupying a camp (unless it, = ' had no intention of occupying').b c. gen. rei, stop or cease from,ἐπίσχες τοῦ δρόμου Ar.Av. 1200
;τῆς πορείας X.Cyr.4.2.12
;τούτου Th.8.31
; alsoἐ. περί τινος Id.5.32
, cf. 8.5: so c. inf., leave off, cease to do, X.Mem.3.6.10: c. part., cease doing,ἀναλῶν οὐκ ἐφέξεις Ar.Eq. 915
(lyr.), cf. E.Ph. 449.c as technical term of the Sceptics, suspend judgement, doubt, Str.2.1.11, Ph.1.387, S.E.P.1.196;ἐ. ἐν τοῖς ἀδήλοις Plu. 2.955c
;< πρὸς> τὰ ἄδηλα Arr. Epict.1.7.5
.3 [voice] Med., maintain reserve,ἐπείχετο [ἡ σύγκλητος] κατὰ τοὺς Ἀθηναίους Plb.30.19.17
(s. v.l.).V reach or extend over a space,ἐπτὰ δ' ἐπέσχε πέλεθρα Il. 21.407
; ὁπόσσον ἐπέσχε πυρὸς μένος so far as the fire reached, 23.238, cf. Hdt.7.19, Th.2.77, f.l. in Hp.Aër.5, etc.: [tense] aor. [voice] Med., ἐπέσχετο he lay outstretched, Hes. Th. 177; prevailed over..,Epigr.Gr.
793.5 ([place name] Apollonia);ἀφορία ἐ. τὸν βίον Longin.44.1
.VI have power over, occupy a country,οἱ Σκύθαι τὴν Ἀσίην πᾶσαν ἐπέσχον Hdt.1.104
, cf. 108, 8.32, Th.2.101, 7.62, etc.; of things, ἐπ' ὀκτὼ μῆνας Κυρηναίους ὀπώρη ἐ. occupies or engages them, Hdt.4.199;τὴν πόλιν ἐπεῖχε κλαυθμός Plu.Oth.17
; ὧν τὰς χρόας τὸἡμερινὸν φῶς ἐ.
overspreads,Pl.
R. 508c:κραυγῆς ἐπεχούσης τὴν ἐκκλησίαν D.S.13.87
; : generally, occupy, τὴν κρατίστην μοῖραν ἐ. hold the foremost place, Longin.9.1, cf. 44.12;ὕλης ἐ. τάξιν Stoic.3.27
;τὴν γῆν κέντρου λόγον ἐπέχουσαν D.L.7.155
, cf. Placit.3.Praef.;τὸν τέλειον ἐ. λόγον Gal.19.160
; δίκην ἐπέχειν ἡμᾶς φυτῶν we are like plants, MenoIatr. 6.18.2 abs., prevail, predominate,ἢν μὴ λαμπρὸς ἄνεμος ἐπέχῃ Hdt.2.96
; ; πάντῃ ἐπεῖχε γαλήνη Timo 63; [τῶν νεῶν] ἐπὶ πολὺ τῆς θαλάσσης ἐπεχουσῶν
being spread over..,Th.
1.50;τὴν [τύχην].., ἣ νῦν ἐπέχει D.18.253
;ἐτησίων ἐπεχόντων Plb.5.5.6
.b of Time, continue,τὴν θύραν ἐπεῖχε κρούων Ar.Ec. 317
; continuously,Pl.
Tht. 165e;ἐπὶ πλείους ἡμέρας ὁ σεισμὸς ἐπεῖχεν D.C.68.25
; σκότος, νὺξ ἐπέσχε, came on, Plu.Mar.20, Crass.30, etc. -
2 ἐπ-έχω
ἐπ-έχω (s. ἔχω), 1) daraufhalten, -legen; ϑρῆνυν, τῷ κεν ἐπισχοίης πόδας Il. 14, 241; Od. 17, 410; – hinhalten, darreichen, κοτύλην τις τυτϑὸν ἐπέσχεν Il. 22, 494; οἶνον Od. 16, 444; μαζὸν παιδί Il. 22, 83, wie μαστὸν νόϑοισι σοῖς ἐπέσχον Eur. Andr. 225; im med., ἐπὶ χείλεσι πρώτη μαστὸν ἐπισχομένη Euphor. Stob. fl. 78, 5; ähnlich γάλακτι δ' οὐκ ἐπέσχον οὐδὲ μαστῷ τροφεῖα ματρὸς οὐδὲ λουτρὰ χειροῖν Ion 1492; vgl. ποτῷ κρωσσόν Theocr. 13, 46; πιεῖν ἐπέσχον Ar. Nubb. 1364; absol., Pax 1133 ἐσϑίω κἀπέχω, was der Schol. »in den Mund stecken« erkl., s. auch unten med. – 2) auf Etwas loshalten, darauf hinrichten, σκοπῷ τόξον Pind. Ol. 2, 98; ἄλλῳ δ' ἐπεῖχε τόξα Eur. Herc. fur. 984, s. auch med. unten; ὀφϑαλμόν τινι, sein Auge auf Einen richten, Luc. D. Mar. 1, 2; τὴν διάνοιαν ἐπὶ μείζοσι γάμοις, animum advertere, Plat. Legg. XI, 926 b; τὴν γνώμην τῷ πολέμῳ Plut. Aemil. 8; a. Sp. – Daher mit Auslassung des Objects intrans., τί μοι ὧδ' ἐπέχεις; was gehst du so auf mich los? Od. 19, 71; vgl. ἐπὶ δ' αὐτῷ πάντες ἔχωμεν 22, 73, u. unter ἔχω. Her. ἐπεῖχε ἐπὶ Λακεδαιμονίους, er richtete sich gegen die Lacedämonier, griff sie an, 9, 59; κατά τινα, 9, 31; τὰς ἐπὶ σφίσι ναῦς ἐπεχο ύσας Thuc. 8, 105, die auf sie losfuhren; eindringen, ὄχλος τε πᾶς ἐπεῖχε Βακχῶν Eur. Bacch. 1131; ὁ δ' ἤδη τὴν ϑύραν ἐπεῖ χε κρούων Ar. Eccl. 317; Sp., ἄνδρα ἐπέχοντα Πύῤῥῳ Plut. Pyrrh. 16; πρός τι, Ant. 66; ταῖς ἀρχαῖς, den Aemtern nachjagen, Ar. Lys. 490. – Mit ausgelassenem νοῠν, Her. ἐπὶ Νάξον ἐπεῖχον στρατεύεσϑαι οἱ Πέρσαι, 6, 96, sie dachten daran, nahmen sich vor, vgl. 1, 80. 153. – 3) anhalten, zurückhalten, hemmen; ῥέεϑρα Il. 21, 144; ἐπισχὼν χρυσόνωτον ἡνίαν Soph. Ai. 834; πῶς ἐπέσχε χεῖρα μαιμῶσαν φόνου 50; μηδ' ἐπίσχωμεν τὸ πλεῖν Phil. 869; ἐπίσχες ὀργάς Eur. Hel. 1642; οὐκ ἐφέξετε στόμα; Hec. 1283; κλῄσας στόμα χρησμοὺς ἐπέσχον Phoen. 866, hielt sie zurück, verschwieg sie; καί τε καὶ αὐτοὺς ὁ στρατὸς ἐπέσχε Thuc. 4, 5; τὴν ζημίαν, aufgeben, 5, 63; Plat. verbindet ἐπέχων καὶ οὐκ ἀνιείς, Theaet. 165 d. – Τινά τινος, Einen wovon abhalten, woran hindern, ὧν ἐπισχήσω σ' ἐγώ Eur. Andr. 160; εἰ οἴεσϑε ἐπισχήσειν τοῦ ὀνειδίζειν τινὰ ὑμῖν Plat. Apol. 39 d; αὐτοὺς τῆς διώξεως Xen. Hell. 6, 5, 14; pass., τὴν φωνὴν ἐπέσχητο, sie konnte nicht reden, Plut. Brut. 15; – mit dem int. u. μή, ὅς σ' ἐπεῖχ' ἀεὶ μή τοι ϑυραίαν γ' οὖσαν αἰσχύνειν φίλους Soph. El. 507, hinderte dich, die Freunde zu beschimpfen; vgl. Phil. 342; ähnlich Thuc. σὲ μήτε νὺξ μήϑ' ἡμέρα ἐπισχέτω ὥστε ἀνεῖναι 1, 129; Xen. συμβουλεύειν ἐπισχήσομεν, wir werden es verschieben oder damit zögern, Mem. 3, 7, 10, geht ins Intraus. über. – Mit Auslassung des Objects, ἑαυτόν u. ä., intrans., an sich halten, zaudern, inne halten, verweilen, warten; Ἀντίνοος δ' ἔτ' ἐπεῖχε Od. 21, 186; ἐπίσχες, halt an, Aesch. Ch. 883 Prom. 699; ἐπίσχετον μάϑωμεν Soph. Phil. 535; ἀλλ' ἐπίσχες ἕως ἂν σκέψωμαι Plat. Charm. 165 c; μῶν ἐπισχεῖν σοι δοκῶ Ar. Pax 1042; πρὶν ἂν τελευτήσῃ ἐπισχέειν μηδὲ καλεῖν κω ὄλβιον, d. i. seine Meinung zurückhalten, Her. 1, 32; ἐπισχὼν ὀλίγον χρόνον 1, 132; Thuc. u. Folgde. Bei Antiph. 5, 73 steht es dem τὸ παράχρημα entgegen, wie Isocr. 4, 175 στρατιὰν ἐπισχεῖν dem ἐπειχϑῆναι. – So mit dem genit., ἐπίσχες τοῠ δρόμου Ar. Av. 1200; τῆς πορείας Xen. Cyr. 4, 2, 12; ἐπέσχον τοῠ λόγου Plat. Lys. 210 e; τοῠ γράφειν Phaedr. 257, sich des Schreibens enthalten, davon abstehen, wenn man nämlich schon angefangen hat; vgl. Parmen. 152 d; so ἐπισχὼν ὧν ὥρμ ηκε Dem. 14, 5 u. A. Auch περί τινος, wo etwa διαλέγεσϑαι, πράττειν u. ä. zu ergänzen, Thuc. 5, 32. 8, 5; Plut. – Eur. Phoen. 449 verbindet es mit dem partic., τάσσων ἐπ έσχον, wie Ar. Equ. 915 εἰς ἣν ἀναλῶν οὐκ ἐφέξεις. – Nach der aus Her. 1, 32 angeführten Stelle wird es bes. bei den Skeptikern der Kunstausdruck: seinen Beifall über Etwas zurückhalten, sich nicht für Etwas entscheiden, Sext. Emp., vgl. ἐφεκτικός. – 4) innehalten, bes. einen Raum, sich darüber hinerstrecken, χῶρον ἅπαντα, ὅσσον ἐπέσχε νέκυς Il. 23, 190, wie ὁπόσσον ἐπέσχε πυρὸς μένος, soweit das Feuer reichte, 238; ἑπ'ὰ δ' ἐπέσχε πέλεϑρα 21, 407; πρὸ τῆς ἐλαίης τοὺς κλάδους γῆν πᾶσαν ἐπισχεῖν Her. 7, 19; vgl. 8, 32 u. bes. 9, 31 ἐπέσχον Κορινϑίους, standen ihnen in der Schlachtordnung gegenüber. Inne haben, in seiner Gewalt haben, Thuc. 2, 101 u. öfter; δαίμονος πάντα ἐπέχοντος Xen. Conv. 8, 1; εὐχαὶ καὶ ϑυσίαι ἐπεῖχον τὴν πόλιν Pol. 3, 112, 8; κραυγὴ ἐπέχει τὴν ἐκκλησίαν D. S. 13, 87. – Ohne Casus, obwalten, die Oberhand haben, übh. statthaben; τύχην, ἣ νῠν ἐπέ χει Dem. 18, 253; ἢν μὴ λαμπρὸς ἄνεμος ἐπέχῃ Her. 2, 96 wie τῶν ἐτησίων ἐπεχόντων Pol. 5, 5, 6; vgl. Plat. Sert. 17, ἐπεὶ σκότος ἐπέσχεν Mar. 20. Vgl. noch σεισμοὶ ἐπὶ πλεῖστον μέρος γῆς καὶ ἰσχυρότατοι ἐπέσχον Thuc. 1, 23, wie D. Cass. 68, 25 ἐπ ὶ πλείο υς ἡμέρας ὁ σεισμὸς ἐπεῖχεν. Aber Her. 4, 199 ist ἐπ' ὀκτὼ μῆνας Κυρηναίο υς ἐπέχει zugleich »er beschäftigt sie«. – Bei Hes. Th. 177 steht das med. in der Bdtg »sich hinerstrecken«; – ἐπισχόμενος βάλεν ἰῷ, sich danach hinrichtend, d. i. darauf zielend, Od. 22, 15; φάσγανα, sein Schwert auf Jem. richten, Ap. Rh. 2, 274; χειρὸς ἐπ ισχόμενος, sich an der Hand haltend, 4, 751, vgl. 1609; ἐπισχόμενος δέπας ἀμφοτέρῃσι πῖνε 1, 472, an senen Mund halten, wie Plat. Phaed. 117 c; aber Conv. 216 a ἐπισχόμενος τὰ ὦτα = sich die Ohren zuhalten; vgl. Plut. Pomp. 55. – Bei Thu. 7, 33 ist ἐπέσχοντο v. l. für ἐπέσχον τό; an sich halten, zögern, ἐπείχετο κατὰ τοὺς Ἀϑηναίο υς Pol. 30, 17 E.
-
3 στόμα
στόμα, ατος, τό, 1) der Mund, von Thieren das Maul; Hom. u. Hes. oft; περιδρύφϑη στόμα τε ῥῖνάς τε, Il. 23, 395, u. öfter in dieser Vbdg; ἄραβος δὲ διὰ στόμα γίγνετ' ὀδόντων, Il. 10, 373; ἡμέων ἀπὸ στομάτων ὄπ' ἀκοῠσαι, sagen die Sirenen, 12, 187; auch das ganze Gesicht, wie man erklärt πρηνὴς ἐπὶ στόμα, Il. 6, 43, u. κὰδ δ' ἄρ' ἐπὶ στόμ' ἔωσε, 16, 410, eigtl. er stieß ihn nieder, daß er auf den Mund fiel; übertr. πτολέμοιο μέγα στόμα, 10, 8. 19, 313, u. στόμα ὑσμίνης, 20, 359, der Rachen od. Schlund des Krieges, der Schlacht, die als gierige Ungeheuer zu denken sind; ἀπό μοι λόγον τοῠτον, στόμα, ῥῖψον, Pind. Ol. 9, 35, d. i. sprich nicht dies Wort; κωφὸς ἀνήρ τις, ὃς Ἡρακλεῖ στόμα μὴ παραβάλλει, P. 9, 87, d. i. der ihn nicht lobt; σιγᾷ οἱ στόμα, N. 10, 29, u. sonst; Tragg.: ψευδηγορεῖν γὰρ οὐκ ἐπίσταται στόμα Διός, Aesch. Prom. 1034; εὔφημον κοίμησον στόμα, schweige, Ag. 1920, u. öfter; εὐφημεῖν στόμα, Eur. Hec. 337; οὐκ ἐφέξετε στόμα, 1283; κλῄσας στόμα, Phoen. 872; σῖγα ἕξομεν στόμα, Hipp. 660; στόμα συγκλείω, Thesm. 40; u. in Prosa überall, οὐδὲ τὸ στόμα πρὸς τὸ στόμα προςϑήσεις, vom Kusse, Xen. Mem. 2, 6, 39, vgl. 3, 14, 5; ἴσχε δακὼν στόμα σόν, Soph. Trach. 973; νῠν καλὸν ἀντίφονον κορέσαι στόμα πρὸς χάριν ἐμᾶς σαρκὸς αἰόλας, Phil. 1156; τὸ ϑεῖον αὐτοὺς ἐξαναγκάζει στόμα, O. C. 609, der Mund des Gottes, der weissagt; στόμα Πινδάρου, Pindar's Dichtermund, d. i. der Dichter Pindar, Jac. Anth. 2, 1 p. 303; sprichwörtlich ἀπὸ στόματος εἰπ εῖν, frei vom Munde weg, auswendig hersagen, Plat. Theaet. 142 d; Xen. Mem. 3, 6, 9 Conv. 3, 5; vgl. Philem. bei B. A. 436; ähnlich ἐν στόματι λέγειν, Ar. Ach. 198; διὰ στόματος u. ἀνὰ στόμα ἔχειν, stets im Munde führen, καὶ διὰ γλώσσης ἔχειν, Eur. Andr. 95, vgl. El. 80; Xen. Cyr. 1, 4, 25 Hier. 7, 9; πᾶσιν διὰ στόματος, Theocr. 12, 21; seltener διὰ στόμα, Aesch. Spt. 51. 579, οἶκτος ἦν διὰ στόμα, λέγει δὲ τοῠτ' ἔπος διὰ στόμα; ἀναβοᾷ διὰ στόμα, Eur Or. 103; Ar. Lys. 855; auch ἐν στόμασιν ἔχειν τινά, vom Lobe u. Tadel, Her. 3, 157. 6, 136; ἐξ ἑνὸς στόματος ἅπαντες ἀνέκραγον, Alle aus einem Munde, Ar. Equ. 670; Plat. Rep. II, 364 a; ὅ τι ἦλϑ' ἐπὶ στόμα, was Einem in den Mund kommt, das Erste, das Beste, VIII, 563 c; s. Schaef. zu Dion. Hal. de C. V. 13; vgl. Aesch. frg. 337. – Auch die Rede, τὸ γὰρ σὸν ἐποικτείρω στόμα ἐλεινόν, Soph. O. R. 671, vgl. O. C. 985, u. öfter bei den Tragg. vom Inhalte der Rede. – 2) übh. Mündung, Oeffnung; ποταμῶν, Il. 12, 24, vgl. Od. 5, 441; Νείλου, Aesch. Prom. 849; auch πόντιον, der Meeresschlund, Eur. Rhes. 438; τοῠ κόλπου, Thuc. 4, 49; Πόντου, 73; ποταμοῠ, 102; λιμένος, 7, 56, wie Xen. An. 5. 10, 1 u. öfter; ἠϊόνος στόμα μακρόν, die geräumige Mündung det Bucht, Il. 14, 36, vgl. Od. 10, 90; Her. 2, 17. 4, 85; auch ein Erd- oder Felsenspalt, aus dem ein Eingang, ἀργαλέον στόμα λαύρης, der enge Ausgang des Gäßchens, Od. 22, 137; τὸ ἄνω στόμα τοῠ ὀρύγματος, Her. 8, 23; ἐπ' 'Αξείνου στόμα, Pind. P. 4, 203; χϑόνιον Ἅιδα στόμα, ib. 44; ἑπτάπυλον στόμα, Soph. Ant. 119, Theben's sieben Thore; Zugang, Xen. Cyr. 2, 4, 4; zum Hause, An. 4, 5, 25; τὰ τῶν διεξόδων στόματα, Plat. Phaedr. 251 d. – 3) der vordere Theil, bes. von Waffen, die Spitze, ξυστὰ κατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ, Il. 15, 589; die Scharfe, die Schneide des Schwertes, Soph. Ai. 651 u. dgl.; – die vordere Seite, Fronte des Heeres, κατὰ στόμα, Stirn gegen Stirn, gerade gegenüber, Her. 8, 11; vgl. Eur. Rhes. 408; nach Suid. τὸ ἔμπροσϑεν μέρος τοῠ στρατοῦ; Xen. An. 3, 4, 42 κελεύει δέ οἱ συμπέμψαι ἀπὸ τοῠ στόματος ἄνδρας, wo οὐρά der Ggstz ist, vgl. 5, 4, 22 Hell. 3, 1, 23; so auch Plat. κατὰ τὸ στόμα τοῠ διώκοντός τε καὶ φεύγοντος ὁ δικαστὴς ἱζέσϑω, ihnen gegenüber, vor Augen, Legg. IX, 855 d; aber bei Pol. ὄντες οἱονεὶ στόμα τοῠ κατὰ τὴν πόλιν πλήϑο υς ist = der Kern, 10, 12, 7.
-
4 ἐγ-κλείω
ἐγ-κλείω (s. κλείω), ion. ἐγκληΐω, att. ἐγκλῄω, obgleich bei Soph. u. Plat. die Handschriften schwanken, einschließen, einsperren; δόμοις ἐγκεκλῃμένον (v. l. ἐγκεκλεισμένον) Soph. Tr. 576, wie Ai. 1253; τὰς πύλας ἐγκληΐσειε, verschließen, Her. 4, 78, wie ἐγκεκλῃμένης ϑύρας Plat. Prot. 314 d. – Med., sich einschließen, Xen. Hell. 6, 5, 9; ἑαυτόν, Luc. pro imag. 17; auch = bei sich einsperren, verborgen halten, Alex. 41. – Uebertr., ἐκ φόβου τοι γλῶσσαν ἐγκλῄσας ἔχει Soph. Ant. 180, wie εἰ μὴ γλῶσσαν ἐγκλῄσοι φόβος 501; οὐκ ἐφέξετε στόμα; ἐγκλείετε Eur. Hec. 1284.
-
5 στόμα
Aστομάτοιο Hymn.Mag.2(2).10
,28:— mouth, Il.14.467, etc.;σύν τε στόμ' ἐρεῖσαι Od.11.426
; ἱμείρων γλυκεροῦ ς. Sol.25; of animals, Hes.Sc. 146, 389, S.Ph. 1156 (lyr.), etc.:—pl. is sts. used for sg., ἀμφιπίπτων στόμασιν, of kissing, Id.Tr. 938, cf. E.Alc. 403 (lyr.), and freq. in later Poets, A.R. 4.1607, Nic.Al. 210, 240, etc.: metaph., πτολέμοιο, ὑσμίνης στόμα, the very jaws of the battle, as of a devouring monster, Il.10.8, 20.359 (but cf. infr. 111.1).2 esp. the mouth as the organ of speech,δέκα μὲν γλῶσσαι, δέκα δὲ στόματ' 2.489
, cf. Thgn.18;βραχύ μοι σ. πάντ' ἀνᾱγήσασθαι Pi.N.10.19
; freq. in Trag., σ. τὸ Δῖον the mouth of Zeus, A.Pr. 1032; τὸ Φοίβου θεῖον ἀψευδὲς ς. Id.Fr.350.5, cf. S.OC 603;τοῦ στόματος τὸ στρογγύλον Ar.Fr. 471
; Μοισᾶν καπυρὸν ς. their mouthpiece, organ, Theoc.7.37, cf. Mosch.3.72; Πιερίδων τὸ σοφὸν ς., of Homer, AP7.4 (Paul. Sil.), cf. 7.6 (Antip. Sid.), 7.75 (Antip.), 9.184;τὸ μισόχρηστον σ. τῆς κωμῳδίας Phld. Piet.p.93G.
; speech, utterance, S.OT 426, 706, OC 132 (lyr.), etc.; εἰς τόδ' ἐξελθόντος ἀνόσιον ς. ib. 981; κἂν καλὸν φορῇ ς. Id.Fr. 930;τὸ σὸν.. σ. ἐλεινόν Id.OT 671
;διδόναι σ. καὶ σοφίαν Ev.Luc.21.15
: in pl. of a single speaker, S.OT 1220 (lyr.):—special phrases: οἴγειν ς. A. Pr. 611; τοὐμὸν οὐ λύω ς. E.Hipp. 1060, cf. Isoc.12.96; διᾶραι τὸ ς. D. 19.112; κοίμησον ς. keep silence, A.Ag. 1247; δάκνειν ς., i.e. to keep a stern silence (cf. ὀδάξ), Id.Fr. 397;ἴσχε δακὼν σ. σόν S.Tr. 977
(anap.); ὀδόντι πρῖε τὸ ς. Id.Fr. 897; so κλῄσας ς. E.Ph. 865; οὐκ ἐφέξετε ς.; Id.Hec. 1283; σῖγ' ἕξομεν ς. Id.Hipp. 660; εὖ ἔχειν σ.,= εὐφημεῖν, Eup. 381; συγκλῄειν ς. Ar.Th.40(anap.):—of style, τὸ Λυσιακὸν ς. D.H.Lys. 12.3 with Preps.,a ἀνὰ στόμα ἔχειν have always in one's mouth, whether for good or ill, E.El.80;ἀνὰ σ. καὶ διὰ γλώσσης ἔχειν Id.Andr.95
.b ἀπὸ στόματος εἰπεῖν speak from memory (cf. ἀπὸ γλώσσης), Pl.Tht. 142d, X.Mem.3.6.9, Philem.48, Plu.Sol.8, etc.cδιὰ στόμα λέγειν A.Th. 579
, cf. E.Or. 103 (soκατὰ τὸ σ. ᾄδειν Ar.Nu. 158
);διὰ στόμα ἔχειν Id.Lys. 855
;οἶκτος οὔτις ἦν διὰ στόμα A.Th.51
; πᾶσι διὰ στόματος 'tis the common talk, Theoc.12.21.dἐν στόμασι εἶχον Hdt.3.157
, 6.136;πολλῶν κείμενος ἐν στόμασιν Thgn.240
;ἐν τῷ σ. λέγειν Ar.Ach. 198
.e ἐξ ἑνὸς σ. with one voice, Id.Eq. 670. Pl.R. 364a, PGiss.36.13 (ii B.C.), Gal.15.763; so ὡς ἀφ' ἑνὸς ς. AP11.159 (Lucill.).f ἐπὶ στόμα on one's face, face-foremost, ἐξεκυλίσθη πρηνὴς.. ἐπὶ ς. Il.6.43, cf. 16.410;ὡς κύων ἐπὶ σ. κείμενος Archil.Supp.2.9
; ὗς ἔκειτ' ἐπὶ ς. Men.21; ἐπὶ σ. κεῖται lies prone, of the right ventricle, Hp.Cord.4; ἐπὶ ς.,= pronus, Gloss.;ἐπὶ σ. πεσόντα Plu.Art.29
;ἐπὶ σ. φερόμενον ἐν πᾶσι Timae.
ap.Plb.12.8.4; also ὅ τι νῦν ἦλθ' ἐπὶ ς. whatever came uppermost, A.Fr. 351; ἐπὶ στόματος Φαραώ by the command of P., LXX 4 Ki.23.35.g κατὰ στόμα face to face, Hdt.8.11, E.Heracl. 801, Rh. 409, X.An.5.2.26; οἱ κατὰ σ. θεοί (cf. ἀντήλιοι) E.Fr.781.33; κατὰ σ. τινός confronted with him, Pl.Lg. 855d;στόμα κατὰ στόμα λαλήσω αὐτῷ LXXNu.12.8
;στόμα πρὸς στόμα 2 Ep.Jo.12
, 3 Ep.Jo.14, PMag.Berol.1.39.II mouth of a river, Il.12.24, Od.5.441, A.Pr. 847, Hdt.2.17, etc.; so ἠϊόνος σ. μακρόν the wide mouth of the bay, Il.14.36, cf. Od.10.90;σ. τοῦ Πόντου Th.4.75
; κόλπου ib.49;τὸ σ. τῆς ἐσβολῆς Ar.Ec. 1107
; τὸ ἄνω σ. [τῆς διώρυχος] the width of the trench at top, Hdt.7.23 (but τὰ σ. τ. δ. mouths, ib.37).2 any outlet or entrance,ἀργαλέον σ. λαύρης Od.22.137
;σ. τῆς ἀγυιᾶς X.Cyr.2.4.4
;σ. φρέατος Id.An.4.5.25
; , cf. AP6.251 (Phil.); χθόνιον Ἄιδα ς. Pi.P.4.44; τὰ τῶν διεξόδων ς. Pl.Phdr. 251d; ἑπτάπυλον ς. the seven gates of Thebes, S.Ant. 119 (lyr.): Medic., τῶν μητρέων, τῶν ὑστερέων,= os uteri (not distinguished from the cervix), Hp.Mul.1.36, Aph.5.46;τῆς κοιλίας Arist.APo. 94b15
, Sor.1.50;γαστρός Nic.Al.20
, Gal.5.274; [ ἕλκους] Arist.Pr. 863a11.III foremost part, face, front:1 of weapons, point,κατὰ στόμα εἱμένα χαλκῷ Il.15.389
; [ὁ κριὸς] ἔχει σ. σιδηροῦν Ath.
Mech.24.2;τὸ σ. τῆς αἰχμῆς Philostr.Her.19.4
; edge of a sword,μαχαίρας Ascl.Tact.3.5
, Ev.Luc.21.24, etc.: metaph., ἐθηλύνθην ς. S.Aj. 651.b the front ranks of the battle, the front, ἀπὸ στόματος (opp. ἀπὸ τῆς οὐρᾶς) X.An.3.4.42, cf. HG4.3.4;τὸ σ. τοῦ πλαισίου Id.An.3.4.43
, cf. 5.4.22, Plb.10.12.7 (so perh. σ. πολέμοιο, ὑσμίνης in Hom., v. supr.1.1).cτὸ τῶν λοχαγῶν τάγμα σ. καλεῖται Ascl.Tact.2.5
.
См. также в других словарях:
επέχω — (AM ἐπέχω) επιφυλάσσομαι, δεν εκφράζω οριστική άποψη μσν. νεοελλ. φρ. «επέχω θέση, τόπο» έχω ίση αξία, αντικαθιστώ αρχ. μσν. 1. κρατώ, βαστώ κάτι 2. συγκρατώ, εμποδίζω («οὐκ ἐφέξετε στόμα;», Ευρ.) 3. συγκρατούμαι («ἀλλ ἐπίσχες» στάσου) μσν. έχω… … Dictionary of Greek